Huhh! Nem is tudom, hol kezdjem... Annyi minden történt velem az elmúlt pár napban, hogy azt sem tudom, hol kezdjem...lehet jó lenne az elején.Nem inkább bele vágok a közepébe. xD Napról napra egyre jobban akarok vele beszélni.Nem tudok mit tenni. Alig várom, hogy beszélhessek vele, egyszerűen szükségem van arra, hogy beszéljünk.Nem is tudom, mi lesz velem, ha nem tudok majd netezni :O Oh My God!!Inkább bele sem merek gondolni... Nagyon nehéz időszakon vagyok túl....lelkileg teljesen kész vagyok.Berobbant az életembe és teljesen összezavarodtam. Az volt a durva, mikor elsőként találkoztam Vele. Kis maki jött Pumival...mentünk felvételizni..muhahahahah xD na az jó nap volt...első perctől kezdve egy hullámhosszon....és még ilyen nem volt...azóta ez erősödött. Teljesen kiegészítjük egymást, főleg ha Pumi idegeire kell menni :).....most legszívesebben fognám magam, aztán mennék és jól megölelném. De nem lehet és ez fáj....és a poén az, hogy simán el tudnám vele képzelni az életem, de........ nem tudom. Vagyis dehogynem.... Őt akarom, de ahhoz mindkettőnknek pöppet változni kell :) na jó nem is olyan kicsit :) Az a baj, hogy mondtak nekem valamit, ami azóta is a fejemben motoszkál....
" Ne gondold, hogy egy srác aki felkerül Pestre, rögtön beleveti magát egy kapcsolatba..:" és nem tudom ebből mennyi igaz, ezért örlődök és kavargok, mint egy tornádó...mindenesetre és reménykedem, hogy minden a lehető legjobban alakul :)
Istenke megáldjon Tikteket,
Cus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése