2011. szeptember 11., vasárnap

A szakadék szélén....

Csövi!

Észrevettem, hogy elég régen volt az legutolsó megnyilvánulásom, ezért úgy gondoltam kiírom megint magamból az elmúlt időszak eseményeit. Az életem egyik olyan időszakán vagyok túl amit SENKINEK nem kívánok. Életem legrosszabb nyarát tudhatom a hátam mögött. Tényleg senkinek nem kívánom, ez pedig nagy szó tőlem. Tudok én **ci lenni, ha akarok. A fő problémát az okozta, hogy természetesen megint nem vettek fel a suliba. Elég rendesen kibuktam. Szegény Sebastien....ott zokogtam neki, legalább másfél órán keresztül. Próbáltak vigasztalni Pumival, de ahhhhh...nem nagyon ment. Vagyis lehet, hogy úgy tűnt nekik, mintha sikerült volna...de nem. Megint rajtam van a maszk, az álarc..mindenkinek azt mutatom, hogy "jajj de jól vagyok minden rendben"...közben pedig legszívesebben a Dunán úszva látnám magam arccal lefelé.... Hihetetlen, hogy mindenkit felvettek rajtam kívül... még most sem tudom felfogni.... ennyire tehetségtelen lennék?-kérdeztem magamtól nem egyszer..... de valószínű, ha megint kipicsáztak. Nem baaaaj....úgy látszik nekem most kell abbahagyni ezt az egészet... ezt a retkedéket meg felvették?:O Pont Őt? ezt a kis görcsöt?hát szakadjon meg...belerondít állandóan a dolgaimba..nem baj..Pest majd jól elrontja....vagyis nagyon remélem. Isten nem bottal ver Kiscsillagom...hanem Velem ...szóval készülj. Na megint elkanyarodtunk.... és annyira rosszul esik az is, amit már megbeszéltem Sebi-vel.... én nagyon örülök, hogy neki sikerült és tényleg nagyon drukkolok neki, de megkértem és megbeszéltük, hogy egy darabig ne emlegesse már nekem a sulit és az azzal kapcsolatos dolgokat, ha érdekli, hogy mit érzek. Ahhoz képest...mind1 :S nem mondok semmit. De már nem csinálok belőle fesztivált...belefáradtam, hogy állandóan engem piszkoljon mindenki. Inkább csak hallgatok és tűrök és nem szólok, mert úgyis én jövök ki belőle szarul. Na összefoglalva annyi, hogy nagyon félek, hogy mi lesz Velem.Azt érzem, hogy egyedül vagyok..még mindig....tényleg senkim nincs akire számíthatnék.És most őszinte elnézést azoktól, akiket ezzel megbántottam, de nem tehetek róla, így érzem. Nézzétek el...vagy, vagy azt tesztek amit jónak láttok. Mindenesetre, nem fogok egyhamar felkelni és újra két lábbal állni a földön. Bár ebből úgyse érzékel a külvilág semmit....mert a maszkom csodákra képes...

1 megjegyzés: